Öngyulladások, lángoló tűzviharok és erdőtüzek az idők kezdete óta előfordulnak.A légköri nyomáskisülések (plazmikus elektromos kisülések), mint például a villámcsapások, folyamatosan tüzeket és nem kívánt gyulladásokat okoznak. Ezért az emberek mindig is ki voltak szolgáltatva a természetnek, amíg 1753-ban fel nem találták az első villámhárítót, amely jelentősen csökkentette az elektrosztatikus kisülések okozta tűzveszélyt.

Bár a villámcsapások által okozott károk a szabadban csökkentek, a beltéri tűzveszély még mindig rendkívül magas volt. A mesterséges világítás komoly tűzveszélyt jelentett, különösen a bányaipar számára, mivel a bányaalagutakban gyakran magas metángázszint volt jelen. A metángáz túlzott felhalmozódása a szénbánya belsejében lévő levegővel kombinálva (más néven "tüzelőgáz") spontán öngyulladást és tüzet okozhat, ha elég erős gyújtóforrás, például elektromos világítás van a közelben.

1815-ben Sir Humphry Davy bemutatta az első nem elektromos lámpát, amelyet kifejezetten a bányákban keletkező tűzveszély minimalizálására terveztek. A mesterséges világítás mellett a 19. század elején, az első ipari forradalom idején gyorsan terjedtek a különféle elektromos berendezések, amelyek bekerültek a gyárakba, a munkaterekbe és a háztartásokba. Ez az ipari hozam, a termelés és a termelékenység exponenciális növekedését okozta. Az elektromos berendezések által kiváltott automatizálás előnyei rendkívül meggyőzőek voltak, de a tűzveszély mindig is nagy volt. Ezért az ipar középpontjába az elektromos berendezések használata által okozott nem kívánt gyulladások és robbanások megelőzése került.

Napjainkban az elektromos berendezések által okozott öngyulladások és tűzbalesetek száma meglehetősen alacsony. Ennek oka az elsődleges és másodlagos robbanásvédelmi irányelvek széles körű alkalmazása. Az elsődleges robbanásvédelem középpontjában a robbanásveszélyes légkör kialakítására alkalmas összes gyúlékony anyag teljes kizárása vagy megszüntetése áll. Magától értetődő azonban, hogy ez nem mindig érhető el, és mindig lesznek olyan helyek, ahol éghető gázok, benzin vagy szénpor lesz jelen. Ezért a másodlagos robbanásvédelem a robbanásbiztos berendezések létrehozásával foglalkozik.